A távhőellátás a XIX. században jelent meg Észak-Amerikában, mint korszerű hőellátási forma. Célja a felhasználási helyeken történő robbanásos kazánbalesetek csökkentése volt. A gőz hőhordozó közeggel működő rendszerek persze nagy veszteségekkel jártak és ezek sem voltak teljesen veszélytelenek, de az ágazat folyamatosan fejlődött az egyre alacsonyabb elosztási hőmérséklet és a nagyobb hatékonyság irányába. Az előadás során áttekintjük ezt a fejlődést, és megérthetjük, hogy miért jelenthet a távhőellátás megoldást a városi hulladékhő felhasználására és hogyan alkothatnak energiaközösségeket a távhőellátó rendszerekre csatlakozó entitások.